Mitől lesz valaki igazi szurkoló?
Megjelent:
Nem a bérlet, nem a mez és nem a kilométerek száma dönti el. Hűség, jelenlét és tisztelet: a szurkolás három rétege közelről.
Minden lelátón elhangzik előbb-utóbb a mondat: „ő nem igazi szurkoló". Általában arra mondják, aki csak a rangadókra jön ki, aki a győzelmek után tűnik fel a közösségi oldalakon, vagy aki nem tudja a harmincöt évvel ezelőtti bajnokcsapat összeállítását. A kérdés jogos, de a válasz ritkán az, amit a lelátó hangosabb fele gondol.
Nem bérlet kérdése
A szurkolás nem verseny abban, ki látott több meccset. Aki egy másik városban él, akinek kisgyereke van, vagy aki nem engedheti meg magának az idegenbeli utakat, attól még ugyanúgy izgulhat a csapatért, mint aki minden hazai meccsen a megszokott helyén ül. A bérlet, a mez, a sál a kötődés jelei lehetnek, de nem a mércéi.
Ami valóban számít, három dologra bontható: hűség, jelenlét és tisztelet.
Hűség: a rossz idényekben derül ki
Bajnokcsapatnak könnyű szurkolni. A hűség akkor válik láthatóvá, amikor a csapat kiesik, edzőt cserél, a kedvenc játékos elmegy, és a lelátó félig üres. Az igazi szurkoló ilyenkor sem vált színt, és nem tűnik el a közös beszélgetésekből.
A hűség ugyanakkor nem vakság. Lehet bírálni a vezetőséget, a játékstílust, az igazolásokat. A különbség abban van, hogy a kritika a klub javát akarja-e, vagy csak a csalódottság levezetése.
Jelenlét: nem csak fizikailag
Jelen lenni annyit jelent, hogy figyelsz a csapatodra: követed az eredményeket, ismered a játékosokat, ott vagy a közösségben. Ez lehet a stadion, egy közös meccsnézés a sarki kocsmában, egy rajongói fórum, vagy egy családi hagyomány, amelyben a nagyapa és az unoka ugyanazt a csapatot nézi a tévében.
A stadionban a jelenlét aktív: énekelni, tapsolni, biztatni akkor is, amikor 0–2 az állás. A csapat érzi, ha a lelátó mögötte áll, és azt is, ha a hetvenedik percben elkezd kiürülni.
Tisztelet: az ellenfél is szurkol valakinek
A rivalizálás a futball sója. A riválissal szembeni gúnyos rigmus, a túlharsogott ellenfél-szektor hozzátartozik a hangulathoz. A határ ott van, ahol a szurkolás személyes sértéssé, rasszista vagy homofób bekiabálássá, fenyegetéssé válik. Az ilyesmi nem szenvedély, és a klubnak is árt: büntetést, zárt kapus meccset, rossz hírnevet hoz.
Tisztelet jár a játékvezetőnek is. Lehet vitatni egy ítéletet, de a játékvezető nem ellenség, és a pályán kívül is ember.
A mérce, amit érdemes használni
Ha azt akarod eldönteni, ki az igazi szurkoló, ne a kilométereket számold. Tedd fel inkább ezeket a kérdéseket:
- Ott van-e akkor is, amikor rosszul megy a csapatnak?
- Úgy beszél-e a klubról, hogy az a közösségnek is jó?
- Tiszteli-e a többi szurkolót, a sajátját és az ellenfélét is?
- Hozzáad-e a hangulathoz, vagy csak elvesz belőle?
Aki ezekre igennel felel, az igazi szurkoló, akár első meccsén ül, akár a huszadik idényét tölti ugyanazon a széken.